Az édesítőszerek két nagy csoportra oszthatók. Az egyikbe a mesterséges édesítőszerek, a másikba a cukorhelyettesítő anyagok tartoznak. Az előbbieknek a kereskedelmi forgalomban négy típusa használatos, a szacharin, a ciklamát, az aszpartám és az aceszulfám-K.
A ciklamát gyakran nátrium- vagy káliumsóként fordul elő az ételekben (pl. nátrium-ciklamát formájában). Mesterségesen előállított édesítőszer, 1937-ben fedezték fel.
Hozzávetőlegesen 30-40-szer édesebb a cukornál.
Előnyös, hiszen kalóriamentes, így fogyókúrához is kiválóan alkalmazható, ráadásul édesítőereje tartósabb sütés-főzés esetén is megmarad, hosszú élettartama miatt pedig sokáig eláll. Mindezek mellett fogszuvasodást nem okoz, és cukorbetegek is fogyaszthatják. Más édesítőszerekkel kombinálva szinergia-hatás érhető el (ezen kombinációk egymás édesítő hatását felerősítik).
Használata
A ciklamát csak meghatározott élelmiszerekhez engedélyezett, ilyenek például a csökkentett energiatartalmú illetve cukormentes italok, desszertek, gyümölcskonzervek táplálékkiegészítők. A ciklamátot emellett kozmetikumok és gyógyszerek előállításához is használják.
A ciklamát a bélből csak részben szívódik fel, a fennmaradó mennyiség egy részét az emberek mintegy 25%-ában jelen levő bélbaktériumok a méreganyagi szempontból kritikusabb ciklohexilaminá metabolizálják. Az átalakulás azonban csak a ciklamát rendszeres napi bevitele esetén valósul meg: már néhány nap kihagyás esetén is a minimumra csökken a mikroflóra aktivitása.
Itt – ott a médiában időnként hallhatunk egy – egy rémhírt a mesterséges édesítőszerek fogyasztásával kapcsolatban, ám aggodalomra semmi ok: ezek a szerek nem okoznak sem rákot, sem más betegséget, még akkor sem, ha az előírt mennyiség többszörösét fogyasztaná is el valaki.